Új sorozatot indítunk a blogon: hozzánk közel álló anyukák írásait tesszük közzé gyermekeikről heti rendszerességgel. Első főszereplőnk Benedek, az egy éves és öt hónapos nagyfiú, akinek édesanyja, Eszter hatalmas adag humorral veszi az akadályokat. Biztos vagyok benne, hogy bejegyzéseit Ti is fogjátok szeretni! :)
Benedeknek tegnap tökéletes zen körülmények között is sikerült a bal lábbal felkelést produkálnia, én meg úgy tíz perc után meguntam, hogy semmi sem elég jó, úgyhogy lecsüccsentettem Őfelségét a szőnyegre, és ott hagytam, hadd panaszkodjon a sanyarú sorsáról a négy falnak, ami helyett persze rögtön méltatlankodva spurizott utánam, egyenest neki az apja lábának, hogy azt jól átkarolva nézzen ki rám szemrehányóan, hogy lám, tud ő éppenséggel máshoz is fordulni a vállát nyomó világfájdalommal.
Igenám, de mondhatni, légy került a levesbe, a büszka apa ugyanis ott ült mellettem az asztalnál.
Burleszkbe illő húsz másodperc telt el azzal, ahogy kidülledt szemmel, egyre nagyobbakat nyelve bámult Gáborra-rám-Gáborra-rám és csak ezután fel, Petire, egy barátunkra, hogy azután akkorát ugorjon, mint egy kenguru.
A várttal ellentétben hamar túltette magát a megrázkódtatáson, épp csak addig bújkált szipogva a hátam mögött, míg Peti elő nem húzott egy gigakészlet duplo-t, amit neki hozott.
Egy fél pillanattal később Benedek már széles vigyorral a képén szaladt az új legjobb barátja felé, onnantól szégyentelenül tette-vette magát; egyenlőre még nem egy sziklaszilárd jellem.
Az este további része remekül telt: Benedek eljátszott a dobozzal, meg a nejloncsomagolással, mi pedig megszállottan építettünk.
Ő Benedek teljes valójában, 17 hónapos földi létének minden huncutságával :)
Benedek naplója itt olvasható teljes terjedelmében.
Utolsó kommentek