babadesign- kreatív ötletek kicsiknek és nagyoknak

Drága olvasók, ahogy már sejtettétek, kicsi lányunk világra jött egészségben, boldogságban - igaz, két héttel a szülés tervezett időpontja előtt. :)

Épp a mai nappal lett négy hetes - őrülten szalad az idő... Nagyon szerencsések vagyunk, a pici kora ellenére már egészen szabályos napirendünk van, amit nem is mi, szülők erőltettünk, hanem a baba jelzéseit követve együtt alakítottunk ki.

Mindenről írok részletesen majd, és további kreatívságokkal is jelentkezem - egyelőre a legnagyobb kihívás a fáradtság leküzdése, de ezen a téren is jól haladunk - hála egy roppant segítőkész férjnek a családban. :)

Csodás napot mindenkinek!

Drága olvasók, nagyon régen nem jelentkeztem, az idő rohan, mi pedig hetekre, napokra vagyunk a partraszállástól... Gyakran előfordul, hogy így a babavárás végső szakaszában is csak 6-7 hónapos terhesnek gondolnak az emberek, és még mindig van derekam, ami egyszerre hihetetlen, de természetesen jó érzés. Nincs vizesedés, lábdagadás, nincs "terhesség", hiszen nincs is teher. :) Mindez úgy, hogy a pocok normál méretű, egészséges magzat, az összes ultrahang vizsgálaton ugyanakkorra jelezték az érkezését...

Hogyan maradjunk csinos és "kis hasú" kismamák a 9 hónap alatt?

1. Kiegyensúlyozott táplálkozás: napi 4-5 alkalommal, egészséges, természetes, tiszta alapanyagokból, rengeteg zöldséggel, gyümölccsel, gabonával, hüvelyessel, hallal. Én az elmúlt 9 hónapban sem fogyasztottam 2 és 4 lábú állatokat - lehet, hogy ez is segített áramvonalasnak maradni? :) Viszont nem vagyok egy korán reggelizős alkat, így nekem a tízórai sosem jött össze, az uzsonna viszont annál inkább. Éhezés szóba sem jön! A szervezet jelez, hogy mire van szüksége, érdemes hallgatni rá... Akinek minden este azt súgja, hogy pizzát és somlói galuskát kér, az valószínűleg rosszul értelmezi a jeleket. :))

2. Egészséges nassolnivalók: natúr magvak, gyümölcs, aszalt gyümölcs, joghurt, házi készítésű zabpelyhes sütik... Nyugodjatok meg, én sem vagyok szent, előfordult olyan is, hogy egy egyedül töltött estén lecsúszott egy egész doboz fagyi - igaz, ilyen egyszer történt, és a helyzet meglehetősen kritikus volt - a férjem tudna mesélni róla. :) Ha őrült vágyat éreztem valami vadabbra, igyekeztem azt uzsonnára időzíteni és lelkiismeret furdalás nélkül betolni (és nem este, vacsora után bűnözni). :) Sokat segít egyébként, ha elolvasom a termékek összetételét, egyből elmegy a kedvem attól, hogy a gyermeket a hasamban ilyesmikkel etessem. Hiszek abban, hogy minden, ami természetes és tartósítószermentes, az épít. E-számokra sem nekem, sem a törpének nincs szüksége.

3. Gyümölcsreggelik: biztos sokan felszisszennek, hogy gyümölcsöt enni reggelire már pedig nem elegendő egy kismamának - aki ilyet gondol, az nem látta azt a halmot, amit én reggelente elpusztítok. :) Biztos vagyok abban, hogy léteznek sokkal kiegyensúlyozottabb tápanyagösszetételű reggelik is a babavárás idejére, nekem azonban a kezdetekben erőteljesen jelentkező output nehézségek miatt ez a hatalmas rostdózis vált csak be - már ha értitek, mire gondolok. :)) Szerencsére ezek a panaszok elmúltak, de volt idő, amikor a napomat zöld tea - kefír kombóval indítottam, és egy óra múlva jött erre a gyümölcs, és még így sem volt mindig garantált az eredmény... :)

4. Testmozgás: az első nyolc hónapban változtatás nélkül folytattam az addig is jól bevált alakformáló edzéseimet, heti 3-4 alkalommal legalább. A 32. héttől szétválasztottam az egy órás tornát, és külön napokon végeztem a felsőtest és az alsótest edzését, fél-fél órában, egyszerűen mert már így esett jól, ezt jelezte a szervezetem. A 36. héttől már nem igazán éreztem lelkesedést a súlyzók emelgetéséhez, így maradt a kismama jóga, heti 2-3 alkalommal másfél óra. Egy múltkori posztomban kicsit leszóltam a kismama jógát - nos vissza kell szívjak minden negatívumot, amit akkor írtam vagy gondoltam - csak a megfelelő helyet és oktatót kell megtalálni, hogy az élmény zseniális legyen - de erre még kitérek kicsit lejjebb.

5. Erős hasfal: még a 31. heti ultrahangon jegyezte meg az orvos a kórházban, hogy biztos nagyon sokat sportoltam, és rengeteg hasizom-gyakorlatot csináltam az életem során, mert a feszes has képes "benn tartani" a babát a testüregben. Tényleg nagyon sokat hasaztam már, de egyáltalán nem tartottam extra erősnek a hasizmaimat - bár lehet, azok voltak a kis párnák alatt, csak ez kintről nem látszott igazán, jól eltakartam azokat a bizonyos kockákat. :)

6. Széles csípő: nem vagyok egy kis fokhagymafenekű típus, alapban asszonyos a csípőm, amivel elég sokáig nehezen békéltem meg - most viszont lehet, ez is bejátszik a tényezők sorába - logikusnak tűnik, hogy szimplán több hely van így a babának, mintha fiúsan karcsú lennék csípőtájékon. Magas is vagyok, így két dimenzióban is jobban elfér bennem a pocok, mint egy apró és törékeny leányban. :)

7. Helyes testtartás: könnyen tudom billenteni a medencémet, magam alá forgatni képletesen szólva, ami sokat segít az alsó deréktáji szakasz tehermentesítésében, illetve a helyes testtartás kialakításában. Mondanom sem kell, hogy a jó testtartás mennyire mást mutat optikailag, mint a helytelen: ha elengedem magam, az én hasam sem olyan kicsi, ellenben a derekam biztosan megfájdulna, ha huzamosabb ideig így tartanám magam... Menjetek gerinctornára, ott szuperül megtanítják ezeket a dolgokat, és a szülésnél is jól jön majd, ha az ember le tudja szorítani a derekát az ágyra...

8. Jóga: mindig szerettem itthon jógázni, van pár szuper DVD-m, amit előszeretettel gyakoroltam, persze az otthoni próbálkozásokat jó, ha megelőzi néhány óra oktatóval, csoportban. Néhány hete pedig teszteltünk egy új stúdiót lelkes jóga- és kismamatársammal, és elmondhatom, hogy ég és föld a különbség aközött, amit az első helyen tapasztaltunk, és a mostani terem/oktató között. Nagyon jól esik az a másfél óra, tényleg kikapcsol és segít befelé figyelni, tanulunk szuper légzőgyakorlatokat és lazító technikákat, a végére egészen ellazulok, olyannyira, hogy van, hogy perceket kell ülnöm a kocsiban, mielőtt el merek indulni újra a városi forgalomba... :) És van még egy előnye: jóga után "tisztának" érzem magam és azokon a napokon egyáltalán nem vágyom semmi bűnözős kajára. :) Ellenben zöldség és gyümölcs jöhet korlátlan mennyiségben.

9. Genetika: végül, de nem utolsósorban nem hagyhatom figyelmen kívül azt a pontot, ami valószínűleg minden eddigit felülír, a genetikai adottságokat - minden bizonnyal szimplán bazi szerencsés alkat vagyok (aki azért sokat is tett a saját és a babája egészségéért az elmúlt hónapokban - de önmagában ez édeskevés lenne talán).

Miért jó, ha nincs nagy hasunk? 

- tudunk borotválkozni, mindehol, nem kényszerülünk rá, hogy más segítségét kérjük :)
- be tudjuk kötni a cipőfűzőnket, becsatolni a szandálunkat
- tudunk pedikűrözni, lábkörmöt lakkozni 
- könnyű és jóleső a testmozgás végig a 9 hónap alatt
- csinosabbnak érezzük magunkat, jobb az önbecsülésünk
- a férjünk előtt bátrabban mutatkozunk lenge öltözékben is :)

A fenti tippeket senki ne vegye túl komolyan, hiszen azok a személyes tapasztalataimról szólnak, de minden tudományos alapot nélkülöznek, írásomat inkább szórakoztatónak szántam - ha tudnám a valódi titkot, azt hiszem, már nagyon gazdag lennék... :)

Mielőtt bárki felületességgel vádolna meg gondolatban: szerintem is az a legfontosabb, hogy a baba egészségesen fejlődjön és érkezzen erre a világra, de amíg mi vagyunk a gazdaszervezet, a jó közérzetünk, fittségünk nem válaszható el a törpe állapotától - egészséges mama = egészséges baba. :) Persze tisztában vagyok vele én is, hogy a hasunk várható méretét nem szabályozhatjuk, de arra lehetünk befolyással, hogy mennyit hízunk, és ennek következtében hogyan éljük meg ezeket a hónapokat...

Szurkoljatok, hogy egy ilyen szuper könnyű, gondtalan és felhőtlen terhesség után egy gyors szülés jusson nekem, majd egy rendes gyermek, aki keveset sír, ámde sokat alszik, és csak enni kel fel... Tudom, tudom, hova menjek... :))

Lehet, hogy a következő bejelentkezéskor már két darabban leszünk, addig is élvezzétek a nyarat és a napsütést! :)

Drága olvasók, nézzétek el nekem, hogy kicsit kevesebbet jelentkezem, tartalék erőforrásaimat inkább az esküvős blogunkon használom ki - ott ugyanis dübörög a szezon - gyereket csinálni/nevelni meg egész évben lehet/kell. :))

A holnapi nappal hivatalosan már csak két hónap van hátra a terhességemből, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy azóta jobban felkészült vagyok - bár tettem ez irányba komoly lépéseket: például voltam kismama jógán, és kibírtam röhögés nélkül, amikor (az egyébként profi és kedves) oktató az elején arra szólított fel, hogy most beszéljük meg a babánkkal, hogy jógázni fogunk... A hiba az én készülékemben van - úgy látszik, nem vagyok ehhez eléggé spirituális - de senki nem mondhatja, hogy nem teszek komoly erőfeszítéseket... :) Tanultunk egyébként csomó hasznos dolgot is, mindenféle lazító technikát, amelyet a szükséges időpillanatban előkapva segíthetünk magunkon, így mindenkinek tényleg csak ajánlom a kismama jógát, aki bírja a lassú mozgást - vagy ne edzésnek fogjuk fel, hanem használjuk ki azt a másfél órát, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból - és szó se róla, ez utóbbi rám is nagyon rámfér. (De azért a kézisúlyzóimat nem cserélném el semmi pénzért, nekem ez a jóga nem helyettesíti a tornát, de jól kiegészítheti azt.)

Végül megosztok Veletek egy megfigyelést a szombati élményeimből építkezve: tudtátok, hogy az IKEA-ban meglehetősen magas az egy főre jutó terhes nők száma? Azt hiszem, ezennel megtaláltam a tudományos bizonyítékot a fészekrakó ösztön létezésére. :)

Sok napsütést és mosolyt mindenkinek!

Régen jelentkeztünk már tematikus bejegyzéssel, így ma újra belehúzunk és mutatunk egy vidám szülinapi bulit, néhány egyszerűen követhető ötlettel, amellyel egyedivé lehet tenni saját gyermekünk zsúrját.

Ezúttal egy igazi pasis tematikát, egy űrbéli dekorációt választottunk - sok ezüsttel és kékkel, hogy igazán kerek legyen a történet. :)

Ha megnézitek alaposan a képeket, láthatjátok, hogy semmi ördöngősség, extra drága kiegészítő nincs bennük: néhány kék és ezüst lufi, színben passzoló papírfüzér, sok-sok csillag, némi ételfesték, hogy a sütiken is visszaköszönjön a választott színvilág, egy markáns űrhajó - és kész is a marsbéli születésnap. :)

Képen forrása: The Sweetest Occassion

"Család és hivatás" mottóval kezdődött ezen a héten a 9. Születés hete rendezvénysorozat, melynek keretében országosan különböző színes és ingyenes programokon lehet részt vennie minden érdeklődőnek - akár már kismama, akár csak tervezi az első babáját.

Közel 80 helyszínen várják a látogatókat, lehet szakmai előadásokat hallgatni, különböző mozgásformákat kipróbálni (pocakosan és babával együtt is), kulturális programokon részt venni.

A részletekkel kapcsolatban érdemes átböngészni az esemény hivatalos honlapját (http://www.szuleteshete.hu), ahol városokra, Budapesten belül pedig kerületekre lebontva kereshetjük meg a minket érdeklő programokat!

Gyorsan elszaladt ez a néhány nap, kivételesen már csütörtöktől pihentem, hiszen már szerda este lementem Szegedre tesómékhoz, ahol Lilla gondoskodott arról, hogy ha akarnék, se tudjak dolgozni ebben a pár napban. :) Egy keveset azért muszáj volt csütörtökön, de erre fel is voltam készülve, viszont gyönyörű napsütéses időjárás volt, így sok sétával és játékkal telt ezen kívül az idő.

Lillának minden újdonság, ami a szabadban van: minden virágot meg kell csodálni, minden kisállatnál meg kell állni, minden kavicsot meg kell kóstolni... :))

Engedjétek meg, hogy egy kemény férfi vallomását másoljam ide be Lillával kapcsolatban, aki velem ellentétben, igazán nem vádolható azzal, hogy előzetesen elfogult lenne a témában. Tesóm edzőtársa, Laci írta és tette közzé blogján a következő sorokat:

Pár napja életem egyik legkeményebb, ugyanakkor legszórakoztatóbb délelőtt-délutánját töltöttem el a városban barangolva. Az egyik női Elvtársam M., megkért arra, ha már úgy is munkanélküli vagyok, meg ráérek, akkor kísérjem már el őt és kislányát, Lillát a szegedi piacra, meg ide-oda a városba vásárolgatni. Na, most tudni kell rólam, hogy utálok vásárolni, sőt a volt párom Jucus járt már úgy velem a Tacskó-ban, hogy annyira feltúrtam magam azon, hogy mindent meg kell nézni, fogdosni, dilemmázni azon, hogy Kórá-ban ez sokkal olcsóbb... szóval nemes egyszerűséggel leléptem a picsába. Jó, tudom, most a vérmes feminista olvasóim biztos felhördültek, hogy tipikus férfiállat, a férfiak elégedetten bólogatnak, hogy állat! igazi férfi... nekem azért volt némi lelkiismeret-furdalásom az eset után, na, de azért mégis...vásárolgatni? Én?

Szóval nyakunkba vettük a várost. A szegedi Mars teret mindig is gyűlöltem. Nem tudom miért. De tudom. A kosz, a hajléktalanok, az ott tanyázó lejmolók, az ideges embertömeg, a benzingőz miatt. Szívem szerint rádobnék egy lokális atombombát, aztán sóval hinteném fel a helyét.

De most valahogy más volt a helyzet. M. Elvtársnő kislánya Lilla egy tünemény. Csendes, mosolygós, kedves, nem hisztis... tudja a nevem... nekem elég volt ennyi, és kenyérre lehetett kenni. Ha valaha egyszer valaki lányokat szül nekem, óriási bajban leszek, már látom. Úgy el fogom kényeztetni őket, hogy rossz lesz nézni. Szinte már hallom az anyjukat, hogy: - Beszéld meg Apáddal, DE várj inkább NE, úgy is megengedi neked akármivel állsz elő! - Apaaaaaa?! Megveszed nekem azt a pónit? - Hát persze kislányom...

Aztán mászkálunk az árusok standja között, és egyre több helyről kérdezgetik a kofák, hogy hívják a kislányt, milyen idős, néhol még az is elhangzik, hogy tiszta apja. Én meg zavartan nézek M. Elvtársnőre, majd a Lillára... aztán nem tudom miért, de nekiállok magyarázkodni, hogy én csak a testőr meg az izom vagyok most, a krumpli, meg a húsvéti bevásárlás miatt jöttem... M. jót mosolyog rajtam, csal legyint, hogy hagyjam, nem kell elmagyaráznom, élvezzem ki a helyzetet. Nézem Lillát, és be kell, hogy valljam: egyáltalán nem hozna rám szégyent, nagyon jól sikerült kiscsaj! Szóval ezek után élvezem, hogy egy délelőtt erejéig van egy kölcsönfeleségem, meg egy kölcsönkislányom. Aztán Lillával nézelődünk, eszik banánt, pogácsát, jól összemorzsál, de nem zavar, nagyon jópofa. Rengeteg a látnivaló. Gyümölcsök, virágok, iszonyatos nyüzsgés, idegen szagok, helyenként illatfelhők, színek kavalkádja, hihetetlen mennyiségű információ egy másfél éves kislány számára. És ahogy Lilla kezét fogom, rájövök: így nem is olyan rossz piacra járni. Addig legalább M. Elvtársnő simán be tud vásárolni. Aztán végzünk a piaccal, lassan hazafele vesszük az utat. Na, hát ez nem is olyan egyszerű. Mert útközben az otthon biztonsága felé is rengeteg látni-, szagolni-, tapintani-, megmásznivaló dolog van egy ilyen idős kislány útjában. Az egyik helyen majdnem 15 percet töltöttünk el a virágok szaglászásával. Aztán összeszedett valami csigát, és meg akarta enni, de persze mivel ezt így áthúzva írom le, meg sem történt. De tényleg! Aztán lépcsőzünk rengeteget. Megnézünk minden ajtót. Minden kirakatot. Azért azt érdekesnek találtam, hogy a divatáru és ékszerboltok kirakatánál mindig többet időzött a Lilla, szóval igazi csaj. Aztán van néhány esés, meg talpra állítás, széles mosolygás. Majd, hogy mihamarabb hazaérjünk, mert Hamózni kell (enni :)), a nyakamba ül, úgy haladunk tovább. Végül M. Elvtársnőék lakásán kávézás közben még némi homokozást imitálunk, meg Lilla a rókás könyv egyik oldalán található kihajtható szekrény-illusztráció ajtaját azért a biztonság kedvéért letépi. Bocs Lilla, hogy beköptelek Anyádnál!

Nos, amikor hazafele veszem az utat, rám tör valami ólmos fáradtság. Hulla vagyok. Hogy a fenébe bírják a nők energiával az anyaságot? Lilla egy jól nevelt, nagyon rendes gyermek. Milyen lehet egy igazi hiperaktív sarjjal? Vagy két gyerekkel, vagy éppen hárommal? Elképesztő volt belekóstolni ebbe az egészbe. Hihetetlen felelősség, hihetetlen energiák... és mégis, amikor eszembe jut az a piacos nap, azon kapom magam, hogy szélesen vigyorgok.

Ó, és egy mellékszál. Egy idő után feltűnt, hogy jönnek-mennek mellettem az ivarérett női példányok, és határozottan érdeklődő, rokonszenvező, helyenként már-már vetkőztető pillantásokat vetnek rám. Állat, ezek után néha kölcsön kérem Lillát csajozni :-)

A cikk eredetije itt olvasható.

Helyes, könnyen elkészíthető és rendkívül olcsó ötletet mutatok ma, amellyel igazán feldobhatjuk a húsvéti terítéket, és biztosak lehetünk abban, hogy a kicsik is szívesebben tolják befelé a főtt tojást, ha ilyen tartóban kerül eléjük! :)

Ezen a linken találhattok egy "szabásmintát" a fű kialakításához, de én szívem szerint az tanácsolom mindenkinek, hogy ahogy esik, úgy puffan alapon, szabad kézzel vágdossa be a zöld papírszalagot, hogy kialakuljon a forma (gyakorlatilag hosszúkás, nyújtott háromszögeket kell kivágni ahhoz, hogy ezt az eredményt érjük el), szerintem sokkal macerásabb követni a sablont, mint magunktól alkotni.

A kivágott szalagokat feltekerjük úgy, hogy egy tojás elférjen a közepükben, és rögzítjük a végeiket egymáshoz. A fűszálakat kicsit hajlítgassuk kifelé, hogy kuszább legyen az összhatás.

A kész tartókat papírvirágokkal és gyöngyökkel díszítsük fel. Legegyszerűbb a teljes művelethez kétoldalú ragasztócsíkot használni, ebben az esetben biztosan nem koszolunk, és a picik sem kenik össze a drága bútorainkat folyékony ragasztóval. :)

Bónusz ötlet a hagyományőrzőknek: a magunk által festett tojásokat, amelyekkel hétfőn a locsolkodókat várjuk, szintén beállíthatjuk ezekbe a kosárkákba, hadd érezzék a locsolók, hogy ide nem jöttek hiába. :)

Kellemes készülődést mindenkinek a hétvégére!

Részletes leírás angol nyelven itt.

Csatolok egy képet néhány nyusziról, akik alig várják, hogy buzgó kezek színt vigyenek az életükbe húsvét alkalmából. :)

Ha tetszik a minta, akkor ezen a linken további színezőlapokat tölthettek le húsvéti témakörben.

Jó alkotást! :)

Nagyon régen volt már, hogy utoljára beszámoltam az állapotUNKról... (Mivel még szó szerint egy test vagyunk, nincsenek külön állapotaink, így kénytelen vagyok többes szám első személyben fogalmazni. Ha ugyanezt megteszem július 20-a után, akkor elindultam én is a lejtőn, kérlek, figyelmeztessetek majd érte egy jó nagy fejbekólintással!) :)

Szóval eltelt fél év, és mondhatom, mindenki hazudik, aki azt mondja, azért van a 9 hónap, hogy az ember lánya alaposan fel tudjon készülni a rá váró eseményekre - ebből egy szó sem igaz, mert az idő őrült tempóban robog el mellettem és én csak lesek - szemernyit sem vagyok közelebb a gondolathoz, hogy anya leszek, mint mondjuk három hónappal ezelőtt... Pedig már "csak" 12-13 hét van hátra, de egyelőre még mindig sci-finek tűnik a gondolat, hogy nemsokára hárman leszünk, és ha tetszik, ha nem, ez már örökre így is marad - sajnos a gyerek nem csereszavatos, ha mondjuk idegesít, hogy megint sír, akkor sem adhatom vissza egy kicsi időre sem...

Lehetséges, hogy sokkal többet tudnék foglalkozni a ráhangolódással, ha sokat unatkoznék, de szerencsére van mit csinálnom, olyan feladatok, amiket szeretek és szívesen végzek. Bár két hete a doki épp lassításra szólított fel, és több pihenésre, így jelenleg is felpolcolt lábakkal, félfekvő pozícióban ütöm a laptopom billentyűit - mi ez, ha nem relaxáció a javából? :))

A viccet félretéve, egy kis tudományos információt osztanék meg veletek: a terhességnek ebben a szakában az anya méhe már focilabda méretű, benne az élősködő pedig lassan eléri az egy kilogrammos súlyt és kb. 30 centi hosszú. Ha most megszületne, már nagy valószínűséggel életben maradna... Őrület!

Nem tudom, vannak-e focilabda méreten belül különböző sztenderdek, de az enyém valahogy kisebb fajta, legalábbis gyakrabban kapom vissza azt mostanában, hogy nem is nagy a hasad, nem is látszik, hogy már itt tartasz, stb. Én azért érzem, hogy megindultam lassan, de biztosan az úton, amely a bálnásodás felé vezet, de próbálom ezt minden női hiúságomat félretéve, magabiztosan és büszkén vállalni. A pocakom továbbra is főszereplő minden alkalommal, a minimum, hogy a népek feltáró megmutatást követelnek, ami bizonyos helyzetekben bazira zavaró. De inkább ez, mint a fogdosás. :)

Végül, hogy a cím utolsó rejtélyes szavát is értelmezni tudjátok, elmesélem, hogy a lazítás jegyében vásároltam néhány könyvet az interneten. Szuper, hogy ki sem kell lépni a lakásunkból ahhoz, hogy bármit konzumálhassunk és lakásunkba szállíttassunk, de én mondom, vannak a módszernek hátrányai is. Például könyvek esetében. Nincs meg a lehetőség, hogy belelapozzunk előzetesen a választott regénybe, pedig ha megtehetnénk, könnyen kiküszöbölhető lenne egy olyan csorba, ami velem esett meg. Kiválasztottam cím alapján egy könnyednek és szórakoztatónak tűnő női irodalmat (bár már akkor sejtettem, hogy nem szabadna letérnem az ösvényről, és nem kellene efféléket olvasnom).

Szóval a remekmű első oldalán a következő három kifejezés is szerepelt: viti, vastabli és kari. (Ha nem tudnátok értelmezni: vitamin, vastabletta és karácsony.) Azt hittem, ennél nincsen lejjebb, így adtam még egy esélyt a könyvnek - mégse hajítsam ki az ablakon egy oldal után, amit (bár akciósan, de) kifizettem, de kiderült, hogy van, és hamarosan a pokol legmélyebb bugyraiban találtam magam, olyan kifejezések között, mint a "regcsiztem." Kedves ismerősök és ismeretlenek, ha nem tudnátok, ez bizony azt jelenti: reggeliztem...

Hát, így lazítok én, kérem szépen, hat hónapos terhesen.

Napsütéses hetet mindenkinek! :)

A mai bejegyzés a Wedding Design blogon kicsit olyan, ami hangulatában akár a babadesignra is passzolna - ugyanis olyan esküvői meghívóról van szó benne, amelyik stílusában gyermekrajz hatású - én azonnal továbbgondoltam a dolgot, és az jutott eszembe, hogy a naptáros elrendezés, a kedves rajz a meghívó jobb felső sarkában, ebből akár szülinapi zsúr meghívó is kerekedhetne! :)

A rajzot akár lecserélhetnénk egy valódi gyerekrajzra (a saját csemetéére) és kész is az egyedi szülinapi meghívó.

Ezen felbuzdulva holnapra készítek egy olyan látványtervet, ahol a pár helyett egyetlen figura fog szerepelni - értelemszerűen a képzeletbeli ünnepelt, karakteresen megjelenítve néhány fő vonással.

Forrás: Wedding Design

Gyerekkoromtól fogva nagyon szeretem a nárciszt: napsárga színe és megjelenésének ideje mindig a tavaszt jelentette: ha nárcisz volt, már hideg biztosan nem volt. :)

A mai dekorációs ötlet is a nárciszra alapoz: egy gyönyörű, natúr hangulatú kosárról van szó, amelyet teleültetünk a virágokkal, és hogy a gyerekeket is rabul ejtsük, néhány sárga, pompomból készült kiscsibével díszítjük a végén.

Az elkészítés menete nagyon egyszerű: egy szép, natúr kosarat választunk, amelybe elfér a kellő számú virágtő, melyeket az ültetés befejeztével mohával fedünk be.

A kiscsibék elkészítése is jóval könnyebb, mint elsőre gondolnánk: a testek alapja két darab sárga pompom, melyet a klasszikus módszerrel, papírkarika köré tekerve a fonalat készíthetünk el. A csőr narancssárga filcmaradékból kivágható, a lábakhoz szükséges drótvázas alapot pedig kreatív boltban szerezhetjük be.

A testet és a fejet alkotó pompomokat varrással rögzíthetjük egymáshoz, a lábak rögzítéséhez pedig jól kihasználhatjuk a ragasztópisztolyunkat (vagy bármilyen egyéb, gyorsan száradó ragasztó megoldás lehet). A drótváznak köszönhetően a lábak tetszőleges állásba formálhatóak a ragasztás után. A csőrt szintén ragasztjuk, míg a szemeket fekete fonalból kötött csomókkal alakítjuk ki. Bonyolultabb volt leírni, mint a gyakorlatban elkészíteni. :)

Az eredeti, angol nyelvű leírás ezen a linken található meg, ott még a fentinél is részletesebben olvasható el a folyamat, lépésről lépésre.

Ha valakinek ez sem lenne elég, akkor itt pedig megtekinthető egy videó, ahol Martha Stewart személyesen mutatja meg, hogyan kell a nárciszokat a kosárba elültetni és rátenni a csirkéket a kosár tetejére... :)

Köszönjük, Martha! :)

Az eddigi élénkebb, színesebb, vidámabb tervek után következzen ma egy visszafogott, pasztell színekben tündöklő képeslap grafika (a fotón a néhány órás Lilla röhög rajtunk):

Ha megtetszett a képeslap, kérj konkrét ajánlatot a példányszám feltüntetésével e-mailben vagy érdeklődj telefonon! A nyomtatás néhány munkanapot vesz csupán igénybe, így bőségesen elkészülhet a saját egyedi képeslapod még az ünnep előtt! :)

Forrás: babadesign

Ahogy ígértem, a héten még érkezik újabb látványterv húsvét témakörben!

Ma mintánk főszereplője egy kissé maszatos Lillagyerek:

Ha megtetszett a képeslap, kérj konkrét ajánlatot a példányszám feltüntetésével e-mailben vagy érdeklődj telefonon! A nyomtatás néhány munkanapot vesz csupán igénybe, így bőségesen elkészülhet a saját egyedi képeslapod még az ünnep előtt! :)

További grafikai tervek a húsvét világában már készülnek! :)

Forrás: babadesign

Kevesebb, mint négy hét múlva itt a húsvét, ezért épp időszerű, hogy mutassak Nektek valami ebben a témában!

Ma egy nagyon vidám, bohókás, színes képeslapot mutatok, amelynek közepén ezúttal Gréti tündököl - természetesen a fénykép megrendelés esetén cserélhető saját gyermekünk fotójára.

Ha megtetszett a képeslap, kérj konkrét ajánlatot a példányszám feltüntetésével e-mailben vagy érdeklődj telefonon! A nyomtatás néhány munkanapot vesz csupán igénybe, így bőségesen elkészülhet a saját egyedi képeslapod még az ünnep előtt! :)

További grafikai tervek húsvét témakörben várhatóak a napokban!

Forrás: babadesign

Sorozatunk utolsó bejegyzéséhez értem - szerintem sokan már úgyis láttátok az összes jópofa, alvós-beöltözős fotót... :)

A mai képen egy mini figarót láthatunk elmélyült alkotás közben:

A fénykép témája kapcsolódik egy számomra aktuális kérdéshez is: célszerű-e rövidebb frizurát vágatni a gyermek megérkezése előtt, avagy lehetünk-e hosszú hajjal is ápolt és vonzó anyukák már a kezdet kezdetén? :)

Tapasztaltabbak véleményét szeretettel várom!

Sikerült nagyon sejtelmes címet adnom a mai bejegyzésnek, pedig játékokról lesz szó. :)

Egyszer, még a tavalyi év végén, már bemutattam egy nagyon bájos blogot, ahol egyedi, kézzel készült figurákat láthatunk, akkor egy téli összeállítást készítettem a fotókból.

Most, hogy hétágra süt a nap, és végre nagyon-nagyon tavasz van, szeretnék megmutatni egy olyan montázst, ahol a főszereplő nyuszi már meglehetősen nyárias:

Szerelburdi nyuszi révén nem találta meg az egymáshoz illő bikini alsót és felsőt, de úrinő lévén egy kalapot azért még felkapott... :)

Én személy szerint úgy gondolom, teljesen felesleges drága, külföldi plüssfigurákat vásárolni a gyermekeinknek, mikor ilyen tündéri, egyedi tárgyak érhetőek el karnyújtásnyira tőlünk!

Nyuszkókra és napsütésre fel! :) Ezzel kívánok mindenkinek ragyogó hétvégét!

Forrás: Fércművek

Ásványvízfogyasztó család vagyunk? És vajon hány PET palackot dobunk ki egy hét során?

Ha már Neked is megfordult a fejedben, hogy sok hulladékot termeltek, akkor olvass tovább! Most mutatunk egy jópofa ötletet, amelynek segítségével néhány palackból ajándéktárgyat, mókás figurát készíthetsz, ennyivel is tehermentesíted a környezeted, és közben gyermekednek is örömet szerezhetsz! Dupla haszon, nem? :)

Ha tudsz horgolni, akkor a következő kabala ujjgyakorlat lesz számodra:

Az első lépésként egy fél literes palackot megszabadítunk a nyakától és az aljától, az ívelt felső rész és némi egyenes palást adja majd ki az android testét. Rövidpálcákkal és fogyasztással dolgozunk, amíg el nem érjük a kívánt formát. A kezeket és a lábakat külön kell elkészíteni, a képen látható modell karjai patenttal kapcsolódnak a testhez, így 360 fokban elforgathatók.

Ha úgy döntünk, hogy nem szeretnénk kitömni a figura testét, akkor némi keményítés után akár tárolónak is használhatjuk apró csecsebecsék számára - ebben az esetben viszont szükséges az, hogy nyitható legyen nyakmagasságban kicsi androidunk. A "doboz" alját és tetejét kössük egymáshoz, hogy ne keveredjenek el, illetve a tető alsó néhány sorát horgolhatjuk nagyobb átmérőre úgy, hogy épp illeszkedjen az aljhoz.

Ha minden olvasó csak egy palackkal kevesebbet dobna ki a mai napon, akkor máris sokat tettünk földünk jövőéért! Mindenkinek környezettudatos alkotást kívánok! :)

Kép és ötlet: Brannagh praktikái blog

Hát igen, az óceánon túl ilyen is van... Nekem nagyon szimpatikus a gondolat, hogy a család megosztja örömét és létszámának bővülését a baráti körrel - ugyanolyan szeretettel és természetességgel, mintha vér szerinti babájuk született volna.

A következő képeken ráadásul két kislány érkezését is ünneplik, akik a csecsemőkoron már túlvannak, de a fotókat látva a legjobb helyre kerültek.

Ilyen egy örökbefogadós buli pillanatképekben:

Az utolsó képet ajánlom mindenkinek a figyelmébe, nagyon jópofa ötlet vendégkönyv helyett... Már a Wedding Design blogon is ajánlottunk hasonlót, ott részletesen leírtam, hogyan működik - és az ötlet nagy sikert aratott olvasóink körében!

Ehhez hasonlót bármelyik szülinapi zsúron meg lehet valósítani a legkisebbekkel is - ők aztán főleg szívesen nyúlnak bele a különféle színű festékekbe. :)

Ehhez hasonló fát, vagy bármilyen egyéb alapot A3-mas vagy A2-es méretben tőlünk megrendelhettek. A részletekről érdeklődj e-mailben vagy telefonon!

Forrás: The Sweetest Occasssion

Hát nagyobbak a gitárok, mint a gyermekek... És milyen precíz a koreográfia... :)

Biztosan rengeteg olyan amerikai filmet láttatok, ahol készültek a kissrác szülinapi zsúrjára, és mindenki színes papírsüveget viselt... A tenger túl szervesen hozzátartozik egy bulihoz a vidám fejfedő - nálunk még kevésbé elterjedt, pedig szerintem a legkisebbeknek tényleg vicces, ők tuti értékelik az ilyesmit! :)

Ha valaki úgy érzi, szeretne tenni a hagyomány itteni meghonosításáért, annak most mutatok egy egyszerű leírást, amelyből megtanulhatjuk a sapekok házi elkészítését!

Végül, de nem utolsósorban, szerintem egy farsangi partit is garantáltan fel lehet dobni ezekkel a sipkákkal...

Süveget a fejre, indulhat a buli! :)

Részletes leírás a készítés folyamatáról angolul itt.

Folytatva sorozatunkat, következzen egy újabb gyöngyszem: a kis szerzetes. :)

Írtam már gyermekfotó témáról két bjegyzést is régebben: egy általánosabbat és egy konkrét képsorozat néhány elemét bemutatva.

A mai példák nagyon viccesek, az az őszinte mérgelődés, ami ennek a pici lánynak az arcáról leolvasható, nagyon bejön:

Mosolygós képeket szeretünk megőrizni, de értékelni kell ezeket a pillanatokat, ez a gyermeki tisztaság sajnos úgyis véges, felnőtt korunkra megtanulunk mindig minden helyzetben kötelezően mosolyogni, amikor úgy illendő... Tegyünk el néhány grimaszolós képet is a kicsikről, amik örökre emlékeztetnek minket erre a visszahozhatatlan természetességre! :)

Végül megmutatom, hogy a fotón szereplő apróság sem volt végig morcos:

Csak hogy meglegyen az egyensúly... :)

Ezzel a kedves képpel kívánok mindenkinek napsütéses, szép hétvégét!

Laura elmeséli Bazsi nagy kalandját - avagy utazás kisgyerekkel egy távoli kontinensre...

Balázs elutazott Hong Kongba, Dél-Kínába és Vietnámba 3 hétre. Szerencsére vitt minket is, hű rajongótáborát.

Sokkal jobban viselte az utazást, mint ahogy reméltük. A 9-10 órás repülőutak meg se kottyantak neki. Szívesen evett pálcikával, megkóstolta a tengeri herkentyűket, elgagyarászott a kínai és vietnami babákkal, és boldogan cseverészett mindenkivel. Egyedül az számított, hogy mi a közelben legyünk.

Direkt olyan úti célt választottunk, amiről tudtuk, hogy gyerekkel könnyen járható, mert segítőkészek, kedvesek az emberek. Ez be is jött.

Persze mehettünk volna valahova közelebb is, de nagyon szerettünk volna teljesen más kultúrába csöppenni.

Az a meglátásom, hogy ha más is ilyen utazás mániás, mint én, akkor még akkor menjen, amikor a gyerek ilyen csöpp, mert sokkal könnyebb vele. Neki még csak annyi kell, hogy anya és apa vele legyen.

Próbáltuk ott is tartani a jól bevált rendszerünket: minden reggel kapott egy adag tápszert, sokszor visszamentünk a szállásra a délutáni sziesztájára, akkor ebédeltünk, amikor itthon is szokott, és ha véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy akkor nem találtunk éttermet, akkor itthoni üveges bébikaját kapott. Vittük a kedvenc játékait és ahol lehetett kiengedtük a babakocsiból, hogy járkálhasson.

Nem lett sosem beteg és végig jókedvűen vigyorgott mindenkire:)
Látott rizsföldet, karszthegyeket, tengert, vonatot; megtanult lépcsőzni, szívószállal inni, felfedezte a buszt (és onnantól kezdve minden - még én is - busz lett:) és a bicajozást; aludt reptéren, hajón, biciklin, hordozóban, babakocsiban, vonaton.

Nem bántuk meg, nagyon jó volt. Ha nem is fog erre emlékezni, most látjuk rajta, hogy sokat fejlődött kint, sokat nőtt, rengeteg benyomás érte, amikből szerintem csak profitálni fog.

Egyedül a jetleggel szenvedünk: Bazsikám hajnal 4-kor már kukorékol és fel kell vele kelnünk.