Eszter még mindig óriási adag humorral kezeli a hétköznapok viszontagságait:
A tegnapi és a mai nap elég monoton módon az ok-okozati öszefüggések feltárásáről szólt:
Benedek odarohan a könyvespolcok szigorúan tilos részlegéhez, találomra kiválaszt egy könyvet, megpróbálja széttépni, majd, mikor látja, hogy egy dühadt bika hozzám képest semmi, elhajítja, és szalad az életéért..
A kézrecsapás begyűjtése után öt perc bőgés következik, majd vagy egy az egyben megismétlődik a mutatvány, vagy megpróbál a hátam mögé kerülni és jól meghúzni a hajam (ez is valami új fétis, eddig rá sem bagózott, most meg szabályosan hipnotizálja a hajam).
Mikor erre fel először húztam én is meg a haját jó erősen, akkora szemeket meresztett, mintha az integrálás rejtelmeibe akartam volna mindenáron bevezetni, majd jött a kötelező ötperces, szemrehányó kitekintgetésekkel tarkított picsogás.
Most úgy állnak a dolgok, hogy ráveti magát a hajamra, ha tudja, majd előadja a zokogós magánszámát, miközben odatratja a fejét, hogy akkor húzzam meg én is az övét.
Szóval tudja, érti, és mégis: muszáj neki.
A fene nem érti ezeknek a kölyköknek a mozgatórugóját.
Forrás: Benedekblog
Utolsó kommentek