Laura elmeséli Bazsi nagy kalandját - avagy utazás kisgyerekkel egy távoli kontinensre...
Balázs elutazott Hong Kongba, Dél-Kínába és Vietnámba 3 hétre. Szerencsére vitt minket is, hű rajongótáborát.
Sokkal jobban viselte az utazást, mint ahogy reméltük. A 9-10 órás repülőutak meg se kottyantak neki. Szívesen evett pálcikával, megkóstolta a tengeri herkentyűket, elgagyarászott a kínai és vietnami babákkal, és boldogan cseverészett mindenkivel. Egyedül az számított, hogy mi a közelben legyünk.
Direkt olyan úti célt választottunk, amiről tudtuk, hogy gyerekkel könnyen járható, mert segítőkészek, kedvesek az emberek. Ez be is jött.
Persze mehettünk volna valahova közelebb is, de nagyon szerettünk volna teljesen más kultúrába csöppenni.
Az a meglátásom, hogy ha más is ilyen utazás mániás, mint én, akkor még akkor menjen, amikor a gyerek ilyen csöpp, mert sokkal könnyebb vele. Neki még csak annyi kell, hogy anya és apa vele legyen.
Próbáltuk ott is tartani a jól bevált rendszerünket: minden reggel kapott egy adag tápszert, sokszor visszamentünk a szállásra a délutáni sziesztájára, akkor ebédeltünk, amikor itthon is szokott, és ha véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy akkor nem találtunk éttermet, akkor itthoni üveges bébikaját kapott. Vittük a kedvenc játékait és ahol lehetett kiengedtük a babakocsiból, hogy járkálhasson.
Nem lett sosem beteg és végig jókedvűen vigyorgott mindenkire:)
Látott rizsföldet, karszthegyeket, tengert, vonatot; megtanult lépcsőzni, szívószállal inni, felfedezte a buszt (és onnantól kezdve minden - még én is - busz lett:) és a bicajozást; aludt reptéren, hajón, biciklin, hordozóban, babakocsiban, vonaton.
Nem bántuk meg, nagyon jó volt. Ha nem is fog erre emlékezni, most látjuk rajta, hogy sokat fejlődött kint, sokat nőtt, rengeteg benyomás érte, amikből szerintem csak profitálni fog.
Egyedül a jetleggel szenvedünk: Bazsikám hajnal 4-kor már kukorékol és fel kell vele kelnünk.
Utolsó kommentek